A széltől is óvsz
Visszasírom néha azt a régi népmesét,
ahogy az ágyon ülve súgtad, míg az álom el nem ért.
Tudtam nincs mitől félnem, aki mellettem van az ördögtől is megvéd.
Teltek, múltak az évek s rájöttem, nem vártam, nem kértem de felnőttem.
Hívtak szédült álmok; vonzó, őrült lányok és a végtelen.
De ma is itt vagy mindenemben, hiszen így rendelt a sors.
S mindig érzem képzeletben, ahogy szelíden átkarolsz.
Bárcsak, egyszer oh egy pillanatra újra gyermek lehetnék.
Bátran játszanék a tűzzel azt remélve, hogy semmi baj nem ér.
Bárcsak egyszer oh egy pillanatra újra érezhetném, mire nincsen szó,
ahogy a széltől a széltől is óvsz.
Visszasírom néha a régi kis szobám, hol annyi verset írtam, de hisz ott voltál.
Tudtam kérhetek bármit, hisz mindig számíthattam rád.
Teltek, múltak az évek s rájöttem, nem vártam nem kértem, de felnőttem.
Hívtak szédült álmok; vonzó, őrült lányok és a végtelen.
De tudom itt vagy nem is oly messze s talán éppen rám gondolsz.
Bárcsak, egyszer oh egy pillanatra újra gyermek lehetnék.
Bátran játszanék a tűzzel azt remélve, hogy semmi baj nem ér.
Bárcsak egyszer oh egy pillanatra újra érezhetném, mire nincsen szó,
ahogy a széltől a széltől is óvsz.
Mosolyod ha rám ragyog, szívemet kitárhatom, hisz minden szó elér.
És a bánat messze száll, ha ölelésed rám talál és megcsillan a remény.
Bárcsak, egyszer oh egy pillanatra újra gyermek lehetnék.
Bátran játszanék a tűzzel azt remélve, hogy semmi baj nem ér.
Bárcsak egyszer oh egy pillanatra újra érezhetném, mire nincsen szó,
ahogy a széltől a széltől is óvsz.
Bárcsak, egyszer oh egy pillanatra újra gyermek lehetnék.
Bátran játszanék a tűzzel azt remélve, hogy semmi baj nem ér.
Bárcsak egyszer oh egy pillanatra újra érezhetném, mire nincsen szó,
ahogy a széltől a széltől is óvsz.