Szeretem őt, de szeretni fáj, mert eljön a hajnal és menni muszáj,
Akarom őt de mire elég ha valaki másnak szánta az ég. A szívem úgy ég.
Mint egy villámlás az éjjen át, egy barna szempár rám talált,
Érintése rögtön mást ígért, ahogy az ajkaimhoz ért.
Úgy öleltem át, mint lombok a fát, pedig ő csak csókra várt,
De szemem előtt már szerelmet szőtt a világ.
Szeretem őt de szeretni fáj, mert eljön a hajnal és menni muszáj,
Akarom őt de mire elég ha valaki másnak szánta az ég. A szívem úgy ég.
Tudtam éreztem hogy nincs esély ez csak egy téves láng egy kóbor fény
Reggel véget ér a látomás s utánunk nem marad majd más
Csak felperzselt föld s egy romokba dőlt homokvár a vágy előtt
S egy gyönyörű kép mi soha sem volt el se jött.
Szeretem őt de szeretni fáj mert eljön a hajnal és menni muszáj,
Akarom őt de mire elég ha valaki másnak szánta az ég. A szívem úgy ég.
Gyere, rólunk szól ez a pillanat, amíg értünk nem jön a pirkadat,
Ezer csókot írok a szíved alá, hogy meglásd önmagad.
Mint hulló csillag a meztelen éjben, táncol a tested a gyertyafényben,
És el nem múló látomásként örökre megmarad...
Csak néhány óra volt a végtelen mégis benne volt az életem
De összetörte végül álmomat mivel csak látomás maradt
Elvitte a szél s a hajnali fény mit az ég rám hagyott
A sohasem volt titkot, amit arca mögé rejt a Hold.
Szeretem őt de szeretni fáj mert eljön a hajnal és menni muszáj,
Akarom őt, de mire elég ha valaki másnak szánta az ég.
Szeretem őt, de szeretni fáj, mert eljön a hajnal és menni muszáj,
Akarom őt, de mire elég, ha valaki másnak szánta az ég. A szívem úgy ég
