Szállj,
ahogy könnyű, színes pillangók eső
után,
kérlek szállj,
tudod, minden nyáron szirmok hullnak
kár,
hogy más lett minden!

(Refr:)

Álmatlan éjszakákon,
átokként újra látom,
hogy hullik szét az álmunk,
s nem harcoltunk érte,
magányos éjszakákon,
századszor újra látom,
hogy múlik minden álom,
az nem lehet, hogy vége,
az nem lehet, hogy vége!


Nézd,
ez a szirmát vesztett kis virág még vár,
hogy díszítsd szépre!
Szállj,
kicsi pillangó, az illatát még kell
hogy érezd egyszer!...