Egy angyal küldte értem biztos Õt,
Mert a szerelem mellé küldött jégesõt.
Hogy a csókját még forróbban éljem át,
És közben úgy öleljem át,
mint nagy viharkabát

  Ha utcára lép,
Könnyre váltja a felhõk záporát,
Mert sírni kezd az ég,
Ha minket együtt lát.

Táncolnék százegy éjen át,
s dúdolnám szívünk dallamát,
Míg az esõ csak hull,
Mintha minden cseppje ütné a zongorát.
Táncolnék százegy éjen át,
s dúdolnám szívünk dallamát,
Míg az esõ csak hull,
Mintha minden cseppje ütné a zongorát

  Záporral a kézben jött a nyár,
s mert a viharok mellé jó nagy tócsa jár,
Átáztatta szívem fõterét,
De téged küldött kárpótlásként
mint fõnyereményt

Nem számít már,
Hogy bõrig ázunk a csillagos ég alatt.
Mikor lelkünk táncot jár,
Már boldog a pillanat.

Táncolnék százegy éjen át,
s dúdolnám szívünk dallamát,
Míg az esõ csak hull,
Mintha minden cseppje ütné a zongorát.
Táncolnék százegy éjen át,
s dúdolnám szívünk dallamát,
Míg az esõ csak hull,
Mintha minden cseppje ütné a zongorát

Táncolnék százegy éjen át,
s dúdolnám szívünk dallamát,
Míg az esõ csak hull,
Mintha minden cseppje ütné a zongorát.
Táncolnék százegy éjen át,
s dúdolnám szívünk dallamát,
Míg az esõ csak hull,
Mintha minden cseppje ütné a zongorát