Hangszer a szívemben
A csók s ahogy csókoltál,
s a szó amit megsúgtál
mint hangszer, szívemben él,s ha lelkem húrjához ér,
csak zenél
Talán nem is gondoltad
azután, a bolond hajnal után,
hogy a lány kivel játszottál téged soha nem feled már,
az a dal, ma is szól még
s pont úgy, ahogy akkor éjjel szólt,
mikor még
karod féltőn átkarolt hallgasd hát
hisz rólunk szól
és hat még rád
tudom jól!
A csók s ahogy csókoltál,
s a szó amit megsúgtál
mint hangszer, szívemben él, s ha lelkem húrjához ér,
csak zenél
Tudtam jól hogy ez nem csupán egy
mézédes vad éjjel!
Mikor megkóstoltam ajkad ízét őrült
szenvedéllyel
rögtön könnyel sírt egy éjen át a felhőtlen kék égbolt,
és hozzád ért az érzés, amit vártál,
ami rég volt!
De szép volt!
Oly szép, oly édes éjszaka volt!
pirongva nézte a Hold,
hogy írod át,
a vágy dallamát,
és én, vele fáztam
mint most, amikor újból átölelsz,
ahogy rég,
szól a dal, s a szívem ég!
Hallgasd hát
hisz rólunk szól
és hat még rád
tudom jól!
A csók s ahogy csókoltál,
s a szó amit megsúgtál
mint hangszer, szívemben él, és kettőnkről zenél
A csók s ahogy csókoltál,
s a szó amit megsúgtál
mint hangszer, szívemben él, s ha lelkem húrjához ér,
csak zenél
Csak hallgatom az édes dallamot,
amit akkor játszik, ha veled vagyok
ez a bolond szív, ez a vad szerelem
Sírnak a hangok a hangszereken!
A csók s ahogy csókoltál,
s a szó amit megsúgtál
mint hangszer, szívemben él, és kettőnkről zenél
A csók s ahogy csókoltál,
s a szó amit megsúgtál
mint hangszer, szívemben él, s ha lelkem húrjához ér,
csak zenél
