Hiába fáj
Arra értem haza, hogy az ajtóm nyitva
A ruhák össze-vissza a földre dobva
A szívem majd kirobbant úgy éreztem
Mikor hangokat hallottam az emeleten
A pánik tört rám és én felrohantam
Nem tudtam mi folyhat az otthonomban
Az ajtót nyitva, az idő megállt...
Nem hittem el amit láttam
Úgy csókolta őt, ahogy engem szokott
Meglátott fejét fogva felsikoltott
Nem szólt egy szót csak sírt...és zokogott
Oly kegyetlenül becsapott
Hiába fáj
Menned kell már
Ne sírj, hisz eddig sem fájt, hogy hazudtál
Majd elfeledlek, és boldog leszek
10 perced van hogy mindened összeszedd
Most lehet hogy fáj
Hogy menned kell már
Ne sírj hisz eddig sem fájt, hogy hazudtál
És ne felejtsd el, ha magányos leszel
Boldog lehettél volna valakivel
Te voltál minden az életemben
De szemed hazug fénye becsapott engem
Vak voltam, nem láttam és bíztam benned
Rajtam kívül más is kellett
Én más embert ismertem meg
Az csak álarc volt, ami rám nevetett
most elfeledem a hamis emlékedet
Szívemből végleg kitéplek
Könyörögve térdelsz le könnyes szemmel
Azt kéred hogy bocsássak meg mégegyszer
Úgy fájni fog szívem, de nem érdekel
Többé a szerelmed nem kell
Hiába fáj
Menned kell már
Ne sírj, hisz eddig sem fájt, hogy hazudtál
Majd elfeledlek, és boldog leszek
10 perced van hogy mindened összeszedd
Most lehet hogy fáj
Hogy menned kell már
Ne sírj hisz eddig sem fájt, hogy hazudtál
És ne felejtsd el, ha magányos leszel
Boldog lehettél volna valakivel
Hiába fáj
Majd a hideg éjszakán
Vissza sírod az órát, mikor senki sem lát
De akkor késő már...
Hiába fáj
Menned kell már
Ne sírj, hisz eddig sem fájt, hogy hazudtál
Majd elfeledlek, és boldog leszek
10 perced van hogy mindened összeszedd
Most lehet hogy fáj
Hogy menned kell már
Ne sírj hisz eddig sem fájt, hogy hazudtál
És ne felejtsd el, ha magányos leszel
Boldog lehettél volna valakivel
De már hiába fáj...
